Történet egy Nőről, aki meglelte a saját erejét.

Ez az egy éve tartó időszak Mindenkinek nehéz! Korlátozva vagyunk, és úgy érzem, meg vagyok fosztva jónéhány lehetőségtől, ami az ismerkedést illeti. Március hónap számomra leginkább a hullámvölgyek mocsaráról szólt. 03.19-re lett nagyon elegem és fel is adtam mindent! Nem volt sehol az a férfi, akit még 2018 nyarán mellém állítottunk családállításkor… 2021.03.22-én este vettem elő az OH-kártyáimat. Nem vacakoltam, három pakliból is választottam, mert jobban akartam lenni.

Arra a két kérdésre kerestem megoldást, hogy:
1. Hogyan tudom túlélni a várakozást?
2. Mit tudok kezdeni a fájdalommal?

Tulajdonság keresés:

Először a Resilio paklit hívtam segítségül és véletlenül húztam az állatkártyák közül. Először a galambról gondolkodtam, szókártyát még nem húztam hozzá.

Ott ültem felette és nem láttam benne segítséget, mert tudomásom szerint a galamb alig repül, a földön sétál, a földi szenvedésben, a mocsokban! Aztán húztam szókártyát… Jött a Szégyen szó. Na, mondom, ez se segít!

Megküzdöttem a szóval és beismertem, hogy ultranagy szégyennek tartom, hogy 32 éves, gyönyörű nő vagyok, szuper értékrenddel és kicseszettül egyedülálló vagyok. Ultranagy szégyen!!! Főleg az, hogy jónéhány éve dolgozok magamon, tisztogatom a családrendszerem és épp csak a saját életemben nem látom azt, és azokat, amikre, és akikre annyira nagyon vágyok. És igen, megláttam, hogy egy kicsit sem szeretem az egyedülálló Mónikát…

Tovább gondolkodtam és valami segítő tulajdonságot kerestem. Eszembe jutott a Kémesítve című mese, amiből megtudtam, hogy a galambok a teljes szemükkel látnak. Mondom ez jó! Tovább vittem: ők holisztikusan tudják látni a világot! Ez jó! Aztán bekattant a bántalmazó kapcsolatom egyik pozitív hozadéka, egy szó, amiről sosem gondoltam volna, hogy egyszer nagy segítőm lesz.

Megláttam, hogy a mostani élethelyzetem egy állomás, ami a folyamat része! És jött a szó (elmúlik), amiből megszületett a mondat:

A fájdalom elmúlik! Az egyedülálló státuszom elmúlik!

És annak örülök a legjobban, hogy a héten ezt többször tudtam mondogatni magamnak. Nagy segítség volt, mert volt, hogy kopogtatott a bánat, a kétség és a kétely, akiket ezzel a két mondattal rögtön vissza is pattintottam!

Erőforrás aktivizálása:

Tulajdonképpen meg is állhattam volna az első kártyánál, mert akkora pluszt adott az önelemzési folyamat, hogy bőven elég megküzdési stratégia lehetett volna. De nem! Hajthatatlan voltam.

A Habitat pakliból választottam véletlenül és erőforrást kerestem. A képből azt láttam meg, hogy a naplementében és a vízben sétálók előre haladnak, együtt! A szó (Tartozás), ezt csak felerősítette! Hiszen ők összetartanak, összetartoznak.

A következő erőforrásokat olvastam ki a kombinációból:
– Előre haladok, Ő és Én összetartozunk! 🙂
– Előre haladok a Lelkemmel is: haladok a terve szerint, akármennyire is fáj nekem ez a sorrend…
– Egymás felé haladunk a Társammal.

Tanács megfogalmazása:

A Persona kártyái közül húztam azt a gyönyörű nőt, akit én egy indián nőnek láttam. Azt olvastam le az arcáról, hogy ennek a nőnek van mersze kiállni magáért! Van elég bátorsága ahhoz, hogy képviselje önmagát, hogy önmaga legyen!

Ez a tanács még nem volt elég, ezért húztam szót: Erotikus. Nagyon megörültem ennek, mert ebből a szenvedélyes szinonimát olvastam ki. Tűnődtem, tűnődtem, hogy ebből milyen tanácsot tudok megfogalmazni?

Nem jutottam dűlőre, ezért húztam egy másik szót is. Repestem az örömtől a Tartás szó miatt. Fogalmaztam, gondolkodtam, érleltem a dolgot, és aztán megszületett életem egyik legerősítőbb mondata:

Elég muníció vagyok Magamnak!

És megláttam, hogy csessze meg, alul értékeltem magam ebben az élethelyzetemben, de nagyon csúnyán ám!

2019 nyarán előző életbeni utazás miatt kerestem fel egy hölgyet. Ő azt mondta, hogy nem vagyunk azonos rezgésszinten a Társammal. És ez odáig gyűrűzött, hogy egészen 2021.03.22-ig felruháztam őt csupa-csupa isteni tulajdonságokkal.

Megláttam még azt is, hogy a Társamba akartam csimpaszkodni, hogy ő majd megvált attól a világtól, amit már nem láttam szépnek. Nem láttam szépnek az életemet sem, mert nem érzékeltem a hatóerőm. Nem érdekelt az életcélom sem! Abban reménykedtem, hogy amint megérkezünk egymás életébe, örömtelibbé válik az életem. Pedig hát én vagyok a felelős az érzéseimért és a szenvedésemért is! Én döntök többek között arról is, hogy milyen érzéseket működtetek magamban, és épp mire fókuszálok.

Aznap este leszedtem róla azokat a tulajdonságokat, amikkel felruháztam Őt! Beismertem magamnak, hogy Ő egy ember, hiszen emberi testben él! Nem lehetnek olyan szuperképességei, mint amilyeneket rápakoltam! És kimondtam, hogy „csak” a feleség és az anya szereppel fog tudni engem gazdagítani. És ezzel nem bántani akarom Őt! Ezek csak tények!

Beismertem azt is, hogy ezek a szerepek szükségtelenek ahhoz, hogy kiteljesedjek! Mert sokkal erősebb vagyok, mint képzeltem, hiszen a petesejtjeim egészen az ősanyámig visszamenőleg rejtik magukban minden női ősöm erejét! És így értelmet, és érzelmet nyer a mondatom:

Elég muníció vagyok Magamnak!

Mindenhez! A céljaimhoz, az álmaimhoz, és az egyedülálló életemhez!

Továbbra is rajongok az OH-kártyákért! A Világ 9. csodájának tartom a módszert! Bátran ajánlom Mindenkinek, hogy próbálja ki, mert kifejezhetetlen mértékű erő rejlik a képekben! 😉

Önismeretre fel! 🙂

Képek forrása:
www.freepik.com és saját fotó