Egyik ügyfelem első alkalommal próbálta ki az OH-kártyákat. Nagyon bátor volt, mert már az elején a véletlen húzás módszerével választott a kép-, és szókártyák paklijából.

Első nehézségként a húzott kép és szókártya kapcsán azt tudta megfogalmazni, hogy volt egy egészségügyi problémája, melyet sokáig elhanyagolt. Beszélgetésünk során arra jutottunk, hogy a megfogalmazott problémájával már foglalkozik, kezelésekre jár, tehát tovább keresgéltünk. Következő elakadásának azt látta meg, hogy feszültséget okoz számára az, hogy távolabbi rokonai nem járulnak hozzá ahhoz, hogy meglátogassa beteg nagybátyját.

Harmadik nehézségként egyik nagyszülője elvesztését hozta fel benne a kártyakombináció. A téma kapcsán beszélgettünk a gyászfeldolgozás folyamatairól és arról, hogy hol tart ő ebben jelenleg. Egy szerettünk elvesztéséről sosem könnyű beszélgetni, ezért ügyfelem számára is több érzelmet szabadított fel a téma.

A negyedik és egyben utolsó elakadás, melyet megosztott velem, egy gyermekkori élménye volt. Elmondta, hogy kisgyermekkorában vesztette el legkedvesebb házi állatát egy autóbalesetben. A probléma nagyon mélyen volt és mélyen érintette őt. A beszélgetés során meglátta, hogy egy olyan eseményért hibáztatja önmagát, melyért nem Ő volt a felelős. Ő kisgyermek volt, nem Ő volt a háziállat gazdája, mégis hosszú évekig cipelte magával ezt a terhet.

Az elakadások feltárása után megkértem, hogy húzzon a pakliból egy-egy kép és szókártyát, azzal a céllal, hogy a kártyakombinációból megszülethessen egy felszólítás, ami segít számára az elakadásokból kivezető út megtalálásához.

Kedves érdeklődő, most megismerted, hogy egy OH-pillanat levezethet egy olyan gödör aljára, mely alaposan be lett temetve. A feltárási folyamatok heves érzelmeket válthatnak ki, de biztosíthatlak róla, hogy az üléseken minden érzelemnek van helye! Minden ügyfelem szabadon kifejezheti bánatát és egyéb érzését! Zsebkendő mindig van nálam! 😉

A fejleményekről:
A kártyázás után nagyjából 9 hónappal azt a visszajelzést kaptam ügyfelemtől, hogy továbbra is felelősnek érzi magát és a sofőrt háziállata elvesztésért, de feldolgozta és el tudja fogadni a történteket.
A segítő beszélgetéseknek nem az a célja, hogy megmásítsuk a múltat! Fókuszba az adott téma lecsupaszítása kerül, hogy inkább a tények váljanak láthatókká! Így pedig feldolgozhatóvá és elfogadhatóvá váljon az emlék. Ahogy ebben az esetben is: a folyamat eredménye a feldolgozás és elfogadás lett.

Önismeretre fel! 😉

Képek forrása:
www.freepik.com