fbpx

Hová is raktam a biztonságom?

0 hozzászólás

Blogra vetette: Mónika

2020.06.09.

Közeli ismerősömmel és barátnőmmel együtt dolgoztunk a záródolgozatán. A segítő pálya felé kacsingat és csinált is jópár továbbképzést, ezért vittem magammal az OH-kártyáimat, hogy két legyet üssünk egy csapásra. 🙂

Segítségre volt szükségem, mert egyrészt gondom volt a nemet mondással, másrészt nem láttam az erőm gyökerét.

Az önismereti munkafolyamatom során a Resilio-pakli állatkártyáit, az OH-alap csomag szókártyáit és a Morená-pakli nyomkártyáit használtuk. Véletlenül húztam a kártyákból, tehát nem láttam, milyen képpel és szóval fogok dolgozni, csak amikor felfordítottam. Azzal a céllal választottam egy állatkártyát, hogy ki tudjuk elemezni, milyen tulajdonsággal vagyok jelen a témában.

A húzott állatkártyán papagájokat azonosítottam. Megláttam bennük, hogy gyönyörű színes tolluk van és folyton ismételnek; megismételnek mindent. Próbáltam rájönni, mi az, amit ebben gyűlölök, hiszen a Gyűlöl szókártyát ez alá az állatkártya alá húztam.

„Mi az, amit ismételgetek, és ezt a működésem gyűlölöm?” – kérdeztem magamtól. Barátnőm rákérdezett arra, min ülnek a madarak? Megláttam, hogy egy korhadt, élettelen fatörzsön. Nincs már éltető funkciója, pusztán csak annyi, hogy megpihenjek rajta.

Ahogy beszélgettünk, ráeszméltem arra, hogy utálom, hogy rengeteg dologgal foglalkozom egyszerre. Ergo „pocsékolom” az energiáim. Igaz volt ez valahol a képzésekre és a tevékenységeimre is. Plusz megláttam, hogy a papagájok ketten vannak, és érdeklődve fordulnak egymás felé. Leszűrtem, hogy a kíváncsiság lehet erő számomra, de ez a hozzáállásom is hozta be egyúttal azt a sok dolgot az életembe, amikkel foglalkozom és amikkel meglátásom szerint „pocsékolom” az energiáimat…

Segítőm vezetésének köszönhetően megláttam és kimondtam, hogy nem szeretem, hogy egyedül vagyok! Nem szeretem, hogy védtelennek érzem magam, amikor nehezebb helyzetbe kerülök. Nem szeretem, hogy leblokkolok és nem találom a szavakat, amikkel segíthetnék magamnak.

Az új működésemet keresve húztam újból az állatkártyák közül, amin delfineket találtam. Valamiért nagyon megörültem nekik! 🙂 Eszembe jutott róluk a spiritualitás, megláttam, hogy hárman vannak, nem pedig ketten! Csapatban dolgoznak, nem hagyják el egymást. És belém hasított: a Lelkem, az Elmém és a Belső Gyermekem hármasára támaszkodhatom.

A szó kapcsán a jelen lenni működésre asszociáltam. Hiszen mind a Lelkem, mind az Elmém és mind a Belső Gyermekem erejére számíthatok. Tudatosítottam magamban, hogy a számomra nehezebb helyzetekben is jogom van elmondani, amit szeretnék! Éreztem, hogy ez a felismerés erőt ad.

Aztán megnéztük az utat, ami elvezet egyik működésemből az újonnan felfedezett erőmig. A szókártya negatív kicsengésű szó (megaláz). Kicserélhettem volna egy olyanra, amivel könnyebben tudok azonosulni, de nem tettem. Nem akartam! A dolog mélyére néztem és észrevettem, hogy a nyomkártyán nagy méretű lábnyomok veszik körbe a kicsiket. A kis méretű lábnyomokból gyerekekre asszociáltam és az óvónői múltamból eszembe jutott, hogy lehet megalázó egy gyereknek végig vonulni felnőttek előtt. Majd megláttam az alázat szót a szókártyán, amit úgy értelmeztem, hogy alázattal tekintsek arra az útra, ami elvisz egyik működésemből a másikba.

Barátnőm kérdésének köszönhetően észrevettem, hogy a kis apró lépések egyenesen a célom felé vezetnek, hogy megjelenjek az egységemben. Beszélgetésünk záró mondata tette fel a pontot a gyakorlatunkra:

„Meg tudom védeni Magam!”

Ez az esszencia mondat az, ami eszembe juttatja a gyakorlat felismeréseit, amikor szükségem van rá. A beszélgetés azt is megláttatta velem, hogy először Önmagamnak kell biztonságot adnom, utána tudom csak érzékelni, hogy a párom is biztonságot nyújt nekem. Addig ugyanis azt gondoltam és abban hittem, hogy a férfi az, aki oltalmazni képes. És vártam is a társamra, hogy majd tőle megkapom ezt az erőt. Most viszont felismertem, hogy ezt a védelmet én is meg tudom adni Magamnak!

Kereken 3 hónap kellett ahhoz, hogy „kiműveljem” a férfi energiám és megerősítsem magamban a férfi szerepből fakadó védelmező erőt. Plusz megláttam, hogy a tranzakcióanalízis szerint a gyermeki-énemből akartam határokat húzni, nem pedig az irányító-szabályozó szülői minőségemből. Számomra ez egy szuperhatékony gyakorlat volt! 🙂


Önismeretre fel! 😉

Képek forrása:
OH-kártyák, www.pixabay.com és www.freepik.com

Hasonló bejegyzések

Viszlát kétkedő magatartás!

Viszlát kétkedő magatartás!

Rendhagyó módon ismerősöm visszajelzésével kezdem bejegyzésemet: „A kártya óta jobban sikerül egy irányba tartanom magam és nem kezdek el kételkedni!” Munka után találkoztunk barátnőmmel és pont nálam voltak az OH-kártyák (a Resilio és az OH-alap kártyacsomag), ezért...

bővebben
Hol van a gödör alja?

Hol van a gödör alja?

Egyik ügyfelem első alkalommal próbálta ki az OH-kártyákat. Nagyon bátor volt, mert már az elején a véletlen húzás módszerével választott a kép-, és szókártyák paklijából. Első nehézségként a húzott kép és szókártya kapcsán azt tudta megfogalmazni, hogy volt egy...

bővebben

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük